2013. december 22., vasárnap

7.fejezet

7.Fejezet

-Nem tudom,nem ismertem fel.-mondta majd elkezdett potyogni a könnye. 
-Semmi baj majd én megvédelek, gyere elviszlek egy barátomhoz és ott lakhatsz nállunk.-mondtam majd felsegítettem és elvittem Louishoz aki nagyon megrémült.
-Várj most hova mész?-kérdezte Louis aggódva.
-Vissza. Meg akarom tudni, hogy mi járt erre.-mondtam-Viseld gondját amíg vissza nem jövök kérlek.
-Jólvan csak siess.-mondta majd megölelt és én visszaöleltem.
-Kérlek ne menj el.-könyörgött Eleanor.
-Muszáj ha már falkavezérként ez a dolgom.-mondtam és elmentem. Egyenesen az erdőbe futottam és elkezdtem megkeresni ahhol Kenedyék letelepedtek. Amint odaérek elborzadtam. Mindenütt holttestek voltak. Aki egykoron ép volt most csak a csontjait látom meg a beleiket. 
-Úr Isten, miért?-kérdeztem és erre egymorgásvolt a válasz. Gyorsan hátrakaptam a fejemet és megláttam egy vérző oldalú farkast. Átváltozott ésmár emberi alakban jött oda hozzám.
-Te jó ég Kenedy mond tmi lesz?-kérdeztem és elkezdtem sírni.
-Nem tudom majd csak lesz valahogy.-mondta majd átadott és karkötőt.
-Ezt miért kapom.?-kérdeztem
-Majd idővel megtudod.-mondta majd becsukta a szemét és nem lélegzett. Mint ha csak apámat láttam volna meghalni. Olyan szörnyű volt. Ezután nem fogom senkinek sem megbocsájtani ha valaki ócsárolja Kenedyt és az apámat ezt megigérem Istennek. Elkezdtem keresni egy ásót valahol és elkezdtem gödröket ásni a holttesteknek. Legalább tisztességesen hagy temessem el öket. Nagyon sok időbe tellett amíg kiástam a sírokat és mindegyikbe belehelyeztem egyet.  Amint végeztem szedtem virágot és leraktam egy-egy szál virágot a sírokhoz. Ekkor eszembe jutott, hogy új hadsereg kell. De tudtam, hogy Kenedy nélkül sokkal nehezebb lesz és a többiek nélkül. Kétségbeesetten próbáltam gondolkodni, de nem ment. Annyira hirtelen jött ez az egész, hogy nem tudtam ép ésszel gondolkodni. Egyszerre megláttam egy farkast és elkezdett felém közeledni. Ekkor előugrott a farkincám és a körmeim is megnőttek. Amikor felém ugrott végighúztam a körmeimet a testén és vérbe borította kis helyen az arcomat. A farkas fájdalmasan feljajdult majd elkezdett futni. Én pedig követtem őt. Éreztem, hogy a fogaim megnőnek és olyan lesz mint a farkasoknak. Majdnem utólértem amikor hirtelen rámugrott egy másik farkas. Az belemart a nyakamba és kiszakított egy kisebb húst a területről.. Én felsikoltottam és a farkincám életre kelt. Egyszer csak átszúrtam vele a farkas gyomrát azt hiszem hiszem és a farkincámon halt meg. Eldöbtam valamerre majd a másik farkas megállt egy helyben majd rám vicsorítot és én is ugyan ezt tettem. Nemtudtam kontrollálni a folyamatokat mint ha nem is én lettem volna.. A farkas elrohant én pedig elkezdtem Louis házához menni. Remélem jól elvannak Eleanorral. Amint beértem volna az ajtón még be tudtam nyitni de egyből beestem az ajtón és Louis és Eleanor lerohantak a lépcsőn.
Úr Isten Chrys!!!-kiáltották egyszerre
-Jól vagyok mondtam majd négykézlábra helyezkedtem de összerogytam.
-Harry. ez volt az utolsó szavam amíg el nem ájultam. Egy ágyban tértem magamhoz. Nemvolt velem senki sem. Lentről röhögéseket hallottam. Akkor biztosan itt vannak Harryék. A vállam be volt tekerve, hogy elrejtse azt a nagy sebet amit a farkas okozott. Felvettem egy másik ruhát és levánszorogtam a lépcsőn. Amint beértem a konyhába igazam lett.
-Szia Chrys. Mi történt veled?-kérdezte Harry
-Biztos nem figyelt és elesett a lépcsőn miközben egy konyhakés volt a kezében.-mondta Klaudia
-Kurvára nem vagy vicces.-mondtam majd odamentem Eleanorhoz és leültem mellé. Megölelt és kaját akart adni de nem kértem.  Kezdetét vette a terv. Klaudia amikor nem figyelt vagy kiment a mosdóba Harry odajött hozzám és megölelt vagy adott egy puszit. És suttogta, hogy nem bírja. Amint Klaudia visszatért Harry leült és megfogta Klaudia kezét. Azt hittem. hogy rögtön elhányom magam. Harry tetette, hogy felhívják és el kell mennie valamiért majd elment. Én rögtön felálltam és odaültem Klaudiához.
-Nos mit csináltál Harryvel és Kenedyékkel?-kérdeztem
-Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz.-mondta félvállról.
-Bocsánat de éreztem azt a bűzt amit most is kiadsz magadból. Ne tettesd magad mert póruljársz, főleg ha a közelemben maradsz.
-Megtudhatnám, hogy ezt pontosan mire érted?-kérdezte
-Hát először is kiharapok egy darabot a válladból ahogy az egyik kis senkiházi tapló talpnyalód tette utána lefoglak és a szemed láttára nyírom ki a falkádat. Azután pedig elveszem tőled Harryt. Kell még sorolnom?-kérdeztem
-Szóval rájöttetek. Nem tehettek ellene semmit sem mivel én legyőzhetetlen vagyok.-mondta és hátradőlt a székén, hogy a szemembe nézhessen
-Hogy mivan?-kérdeztem
-Ó te kis butus én egy tisztavérű családból származok, engem nem ölhet meg egy ilyen pornép, mint ti ja bocs engem Chystinának kellene megölnie de ez úgy sem fog össze jönni. Egyébként már ráküldtem Harryre a barátaimat.-elnevette magát. Adtam neki egy pofont idegességembe és Harry után mentem. Fájdalmas sikoltásra lettem figyelmes és követtem a hangot amely egy sikátorba vezetett. A farkasok Harryn voltak én pedig annyira ideges lettem, hogy éreztem, hogy a fogaim megnőnek és a körmeim. A farkincám is kikandikált és elordítottam magam. Odamentem Harryhez és megküzdöttem az összes farkassal. Mindegyiket megöltem. Nem hittem a szememnek amikor Harryre néztem. A karját támadták és a nyakát. Ekkor eszembe jutott, hogy engem, hogyan kezelt le Kenedy. Végignyaltam a harapásokat a kezén és a nyakán és seperc alatt eltüntek. Védelmezően a kezeim közé öleltem őt és elkezdtem sírni. A farkincám átfonta Harry derekát és úgy ültem. Egyszer csak mocorogni kezdett.
-Chrys.-mondta Harry
-Semmi baj Harry. Megöltem őket.-mondtam majd lenéztem egyenesen a zöld íriszeibe amely kifogástalanok voltak, csak úgy világítottak a sötét zsákutcában.
-Én nem akartalak bajba sodorni.-mondtam majd még erősebben szorítottam őt magamhoz
-Figyelj te nem....-itt megcsókoltam. Olyan kifogástalanok voltak ajkai, hogy beleborzongtam. Azt kívántam, hogy bárcsak ne érne véget ez a csók, de félbeszakítottam.
-Gyere Harry menjünk vissza.-mondtam majd felsegítettem és visszaváltoztam emberré. Amint hazaértünk Klaudia kikötözve volt egy széken. Odamentem hozzá és adtam neki egy nagy pofont.
-Te rohadt ribanc ezt úgy sem úszod meg.-mondtam majd kikötöztem és hagytam elmenni. Én nem akartam de meg kellett tennem.
-Mi a franc??? Hol van Klaudia?-kérdezte Louis felvont szemöldökkel.
-Elengedtem.-mondtam majd felmentem az emeletre és lefeküdtem az ágyra. Hallottam lentről, hogy Louis kikelt magából, hogy egyáltalán, hogy engedhettem el. Én sem értem igazából. A gondolatmenetemet egy kopogás és egy angyali hang szakította félbe.
-Hé Chrys bejöhetek?-kérdezte El
-Persze gyere csak.-mondtam majd felültem az ágyon és leült mellém.
-Annyira nem akarom ezt az egészet.-mondtam és megöleltem és sírtam. Annyira jó volt valakit ölelni.
-Figyelj El tudom, hogy nagy kérés de mond meg a fiúknak, hogy elmegyek egy kis időre. Akkor megyek amikor ők már alszanak.-mondtam és a válaszára vártam.
-De miért kell elmenned?-kérdezte Eleanor. Szegénykém nagyon le volt törve.
-Muszáj, márcsak a történtek után is. Azt akarják, hogy szenvedjek. Nem akarlak elveszíteni titeket.-mondtam majd felálltam.
-Figyelj Eleanor, lehet, hogy már azt hiszed, hogy nincs veszély pedig van. Méghozzá miattam.-mondtam és a kezemet odanyújtottam neki és felállt.
-Menjünk le.-mondtam majd előtte mentem és egyenesen a konyhába vettem az irányt. Amikor beléptem egy hatalmas pofon csattant az arcomon Louis jóvoltából. De nem csak ők voltak ott még 3 fiú is ott volt.
-Ezt azért kaptad mert elengedted.-mondta Louis majd sértődötten kiviharzott az ajtón. Könnyek gyűltek a szememben. Elkezdtem törölgetni a szememet. Harry odajött hozzám és megölelt.
-Nos ők itt a fiúk. Niall a szőke hajú, Zayn a fekete hajú és Liam a rövid hajú.
-Ez most komoly???Rövid hajú?-kérdezte Liam
-Bocsi.-mondta Harry és elkezdtem nevetni.
-Bocsánat de ez vicces volt.-mondtam majd odamentem hozzájuk és bemutatkoztam nekik. Mindegyik srác nagyon szimpatikus volt. Reménykedtem, hogy ők sem keverednek belle ebbe az egészbe.

2013. december 7., szombat

6.Fejezet

6.Fejezet

Louis Szemszöge

-Ezt jól elcseszted Harry. Jobb lesz ha most elmész.-mondtam erre Harry kilökte az ajtón és mérgesen távozott. Gyorsan felszaladtam a lépcsőn és bekopogtam Chryshez.
-Hahó. Chrys én vagyok Louis. Bejöhetek?-kérdeztem
-Persze gyere csak.-mondta Chrys az ajtó túloldaláról és benyitottam. A szemeit törölgette amik úsztak a könnyben. Leültem hozzá és elkezdtem simogatni a hátát ő pedig megölelt engem.
-Miért Louis?? Miért viselkedett így Harry?-kérdezte kétségbeesetten tőlem.
-Nem tudom. Erre nem tudom a választ, de lehet, hogy valaki tudja.
-És ki az?-kérdeztem
-Klaudia.-ejtettem kia számon azt a bizonyos nevet amit Chrys annyira utált.
-Szerinted ő áll az egész mögött? Mert szerintem nem. De viszont nem árt megkérdezni egyes mást tőle.-húzogatta a szemöldökét Chrys
-Akkor megbeszéltük. Akkor elmész futni?-kérdeztem
-Igen már itt sem vagyok.-mondta és egy mosolyt erőltetett a szájára. Lekísértem az ajtóig, majd elköszöntem tőle. Amint elment tárcsáztam Harry számát és fel is vette.....
-Szia Louis mi a helyzet?-kérdezte Hazz
-Semmi. Figyelj Klaudiát valahogyan rá kéne venni, hogy eljöjjön hozzánk. Van egy tervem.
-Igen és mi az?-kérdezte
-Nos elhitetjük vele, hogy Chrys velem jár így nem fog féltékenykedni, majd azt mondod, hogy sűrgős dolgod akadt és elmész. Mi pedig kikérdezzük Klaudiát, hogy mi történhetett veled.-meséltem
-Hát még az lenne igazán szép hogyha a szemünk láttára csókolnád meg.-mondta Hazza
-Ilyenekre ne is gondolj. Chrys még mindíg szeret téged csak nagyon megijesztetted azzal a kis incidenssel.
-Tudom és mérhetetlenül sajnálom, de nem tudok nélküle élni.
-Ezt én is jól tudom, már akkor világos volt amikor Chrys kiesett a szekrényedből.-nevettem elmagam és hallodtam a teló túloldaláról, hogy ő is nevet.
-Hol van most Chrys?-kérdezte Harry
-Elment futni. Miért?
-Csak mert lehet, hogy összetalálkozik azzal a két barommal.-mondta idegesen
-Ki az a két barom? Csak nem Matt és Josh?-kérdeztem ijedten
-De bizony. Már megpróbálták megerőszakolni és megölni. Szerencsére Kenedy megmentette őt.-mondta Hazz
-Remek és mit tudott meg Chrys?-kérdeztem
-Majdnem mindent.-mondta-Azt még nem tudja, hogy farkassá fog változni.-mondta Hazz
-Értem és ezt ne is tudja meg.-mondtam
-Nem is fogja.-mondta Hazz majd elköszönt és letette. Uram isten Chrys még nincs erre felkészülve. Most mit tegyek, az igazat nem mondhatom el neki, de egyébként ez azt jelenti, hogy amíg el nem kezdődik a harc addig ember maradhat de amikor háborúra kerül a sor akkor nincs menekvésörökre farkas marad. Ezt nem akarom neki ahogy Hazz sem.

Chrystina Szemszöge

Kellemes idő volt mint minden nyáron. Már régen szünet volt és így ki tudtam élvezni minden egyes percét. Amikor elfáradtam éppen Harry faháza előtt mentem el. Ott volt egy kis pad ahova lelehetett ülni. Elgondoltam azon, hogy mi történt az elmúlt pár napba velem és Harryvel. Még mindíg nagyon szeretem és szinte éhezem az érintésére. De az nem lehetett Ő. Amikor ezen gondolkodtam a farkincám előugrott a nadrágomból és körbefontam a hasam körül. Nem tudom, hogy miért csinálja ezt amikor Rá gondolok.
-Chrys.-mondta egy ismerős hang amint megfordultam Harry ott állt az ajtóban és csak egy törölköző volt köré csavarva.
-Szia Harry.-mondtam majd elfordultam mivel nem akartam megmutatni a már vörös színben pompázó fejemet.Önkéntelenül is elmosolyodtam ezen. Úgy vettem észre, hogy ezt csak ő hozhatja ki belőlem.
-Nem akarsz bejönni?-kérdezte. Tétováztam. Igazából nagyon be akartam menni hozzá, de nem mertem. Hátha Klaudia bent van vele.
-Nem is tudom......mennem kéne.-mondtam
-Légysziii...gyere be csak egy kicsit.-könyörgött Harry
-Félre az utamból göndörke.-mondtam majd felkeltem és berohantam a házba.
-Annyira örülök, hogy itt vagy.-sóhajtotta Harry majd az ajkaimra nézett majd rám és lesütötte a szemét.
-Hazz..-emeltem fel a fejét majd ajkaimat az övéinek tapasztottam. Nyelve bejutásért könyörgött amit meg is adtam neki. Beletúrtam vizes göndör hajába és gyengéden meghúztam.
-Nagyon hiányoztál.-öleltem meg
-Te is nekem.-mondta Harry majd a kezeit a csípőmre rakta és úgy húzott magához még közelebb.
-Egy kicsit zavar az, hogy rajtad csak egy törölköző van.-mondtam majd lenéztem az említett darabra.
-Ne aggódj. Várj meg itt mindjárt jövök.-mondta majd felment az emeletre és lefelé egy szűk fekete farmert viselt ami kihangsúlyozza a lábát. És egy fehér mélyen kivágott fehér póló volt rajta, amitől láttam a két madarat a mellkasán. Nagyon sexy látványt nyújtott.
-Harry ha tudnád mennyire szeretem ezt a farmert.-mosolyodtam el de ebből az lett, hogy elkezdtem röhögni és Harry követett engem. Olyan jó volt hallani a nevetését és látni a gödröcskéit amik kihangsúlyozzák a mosolyát és ellenállhatatlanná teszi az egyészet. Én megböktem az arcát és elmosolyodott. Megfogta a kezemés bevonszolt a nappaliba és leültünk a kanapéra a lábaimat pedig az ölébe helyezte.
-És most mi lesz, úgy értem velünk?-kérdeztem
-Még nem tudom, de az biztos, hogy nem foglak elhagyni téged azt megigérem.-mondtam Harry majdmegsimította a combom. Elöntött a melegség.
-Figyelj ki kell derítenünk, hogy valóban Klaudia áll-e emögött.-mondta Harry én pedig kikerekedett szemekkel bámultam őt.
-Ezt meg honnan tudod?-kérdeztem meglepetten
-Hahóóó...Louis a legjobb haverom, nekem bármit elmond.-mondta karba tett kézzel.
-Ó az a kis......megölöm. Tudnom kellene még valamit?-kérdeztem
-Nem. Ennyi az egész. De volna itt valami.
-Bökd ki vagy kiszedem belőled.
-Az a helyzet, hogy ma Klaudiával elmegyünk Louishoz vacsorára és kiderítjük, hogy valóban miatta történt-e ez.-mesélte
-Remek alig várom, hogy lássam az önelégült arcát annak a kis....-nem tudtam befejezni mert az ajkait az enyéimnek nyomta. Szenvedélyesen megcsókolt a kezem pedig életre kelt. Belecsúsztattam a hajába és egy kicsit meghúztam azt.
-Szeretlek Chrys.-mondta  Hazz majd megölelt.
-Én is szeretlek Harry.-mondtam majd nyomtam egy csókot a szájára. Aztán megöleltem őt. Majd elmentem mert nem akartam, hogy Klaudia meglásson, az elég ciki lenne főleg akkor ha látja, hogyan ülünk a kanapén és csókolózunk. Na mindegy. Tovább folytattam a futást és elgondolkodtam azon, hogy elmegyek meglátogatni Kenedyt és a többieket. Elmentem arra a helyre ahhol élnek. Üt közben megéreztem egy furcsa illatot. És követtem azt.Éppen megláttam egy nőt aki vérben úszó testtel próbál elmenekülni valami elől.
-Chrystina. Segíts:-kiabálta én pedig odasiettem hozzá.
-Mi történt?-kérdeztem ijedten majd felsegítettem öt-Hogy hívnak?
-Eleanor. M...Mester!
-Ne nevezz így. Értem és mi történt?-kérdeztem
-Eljött a másik klánból a falkavezér és megtámadott minket és téged keresett. Volt neve annak aki megtámadott titeket?-kérdeztem és fürkésztem a lány arcát és vártam a válaszára