10.fejezet

10.Fejezet

Chrystina szemszöge

-Nos elárulná végre, hogy ki az apám?-kérdeztem karba tett kézzel.

-Az igazi apa nem más mint Kenedy.-mondta én pedig teljesen lefagytam ahogy ezt kimondta Kenedy az apám? Ez cikázott át a fejemen.

-Elnézést azt hiszem, hogy el kell mennem kiszellőztetni a fejemet.-mondtam majd a válaszát meg nem várva kifutottam az egyenesen oda futottam ahol eltemettem az apámat. Letérdeltem a sírjához és elkezdtem sírni majd a földet verni. Csak azon járt az eszem, hogy ezt eddig miért nem tudtam. Annyira idegesített. Egyszer csak meghallottam a faágakat ahogy reccsennek. Amint a hang irányába kapom a fejem megláttam az apámat.

-Chrys.-mondta majd elkezdett felém közeledni. Dühömben odamentem hozzá és lekevertem neki egy nagy pofont. 

-Miért Kenedy? Miért nem mondtad el, hogy te vagy az apám?-kérdeztem és elkezdtem hisztérikusan sírni.

-Mert nem találtam fontosnak egyébként is csak azért nem mondtam el, hogy ne legyen ebből semmilyen konfliktus. Sajnálom Chrys.-mondta Kenedy azaz az igazi apám.

-Ne inkább ne. Nos APA menjünk és keressünk új hadsereget.-mondtam majd elmentem mellette és elindultam a kunyhó felé ahol az a pasas élt és berontottunk az ajtón.

-Á Kenedy látom formában vagy.-mondta a pasas és kezet rázott Kenedyvel.

-Amint látod Craig megvagyok.-válaszolta az apám

-Gondolom elmondtad neki azt, hogy te vagy az apja?-kérdezte Craig

-Igen. Muszáj volt.-mondta Apa és rám nézett de én elfordultam.

-ÉS merre mentek tovább?-kérdezte Craig

-El kell mennünk Liverpoolba, csak ott találhatunk új falkát. Na meg persze Chrysnek el kell csalni a többi farkast innen.-mondta apa

-Liverpoolba? Mindig is el akartam jutni oda.-mondtam izgatottan

-Akkor most el fogsz. Amikor még meg sem születtél apáddal folyton csak utaztunk és Liverpool nem volt olyan mint most. Gyilkosságok sorozata történt és sok farkas befészkelte magát. Szóval nem lesz valami fényes a helyzetünk.-mondta Craig

-Nem baj ez a kötelességem.-mondtam-Kenedy már mint apa edzhetnénk egy kicsit.-mondtam tovább

-Rendben van.-mondta Kenedy majd kiment és én pedig követtem......

Eleanor szemszöge

Lou-val minden olyan jó. Mindig megnevettet és tipikus az a srác aki szeret a figyelem középpontjában lenni. Megbeszéltük, hogy elmegyünk sétálni de azt nem mondta, hogy hova. Nagyon izgultam emiatt na meg amiatt hogy Chrys mikor hív fel. Ahogy Louval kézen fogva sétáltunk akkor bevezetett az erdőbe és elértünk egy kis tisztást. 

-Nos Eleanor. Piknikezni fogunk.-mondta Louis majd adott egy csókot és elvezetett a pokrócig és leültünk rá. Előszedte a csomó kaját majd elkezdtünk enni. Louis folyton csak a répát tömte amitől már röhögnöm kellett. Annyira vicces volt. Megkínált vele és elfogadtam. Egyszer csak meghallottunk egy fájdalmas kiáltást.

-Gyere nézzük meg mi volt ez.-mondtam izgatottan majd egy sűrű, fákkal teli helyre érkeztünk. Megláttam egy férfit és egy lányt. Aki éppen megtámadta a férfit.

-Jólvan mára elég volt ennyi.-mondta a férfi majd felsegítette a lányt.

-Louis nem akarok ábrándokat kergetni de az Chrys.-mondtam erre oda kapta a fejét. Chrys erre nézett és mondta a férfinek hogy majd ő is megy.
-Ki van itt?-kérdezte Chrys. Nem válaszoltunk semmit
-Eleanor t...te vagy az?-kérdezte Chrys majd odajött hozzánk
-Úr isten Chrys.-mondta Louis vékony hangon majd megölelgette
-Annyira hiányoztatok nekem skacok. Mi történt veletek?-kérdezte Chrys-Csak nem összejöttetek?
-De igen. De te honnan tudsz erről?-kérdezte Louis felvont szemöldökkel
-Egyébként is tudtam na meg Eleanor felvilágosított a fejleményekről.-nevetett Chrys-Na de gyertek velem. Elmegyünk az igazi apámhoz. Na meg persze bemutatom nektek Craig-t.-mondta Chrys majd megfogta a kezünket és egy kunyhó féleséghez vezetett és előtte égett egy hatalmas tábortűz. Azonnal felismertem Kenedyt de a másik fickót nem ismertem fel.
-Sziasztok nézzétek kiket hoztam.-mosolygott Chrys
-Á Eleanor és Louis Tomlinson. Őrvendek Louis.-mondta Kenedy majd kezet rázott vele
-És ő ki?-kérdeztem Kenedytől
-Ő itt Craig a testvérem.-mondta Kenedy
-Wow.-mondtuk mind a hárman
-Na és ki az apukád Chrys?-kérdezte Louis
-Itt áll mellettem.-mondta Chrys
-Kenedy?? Kenedy az apád?-kérdeztem zavarodottan és Kenedyre bámultam és vártam a válaszát
-Igen. Én vagyok Chrys apja.-mondta Kenedy majd átölelte a lányát.
-Ez nagyszerű.-mondtam de Chrys le volt törve
-Mi a baj?-kérdeztem és megsimogattam a hátát majd leültünk a tábortűz elé
-Annyira hiányzik Harry na meg persze Zayn Liam és Niall és ti is nagyon hiányoztok nekem. Mindig arra gondolok, hogy miért pont velem történik ez meg. Talán az a sorsom, hogy boldogtalan legyek.-mondta Chrys majd el kezdett sírni.
-Ne mondj ilyeneket. Harry a szerelmed és ő is nagyon hiányol téged. Folyton rólad beszél. Alig bírja abbahagyni nagyon  aggódik érted.-mondtam majd megszorítottam a kezét.
-Ezt jó hallani. Mármint azt, hogy aggódik de nem kell. Meg is mondhatjátok neki, hogy ne beszéljen többet rólam. Egyébként is pár nap múlva elhagyjuk London-t. Liverpool-ba megyünk új sereget találni na és persze nem fognak titeket zargatni a farkasok. A szagommal elcsaljuk őket így ők is Liverpool-ba kötnek ki. Majd megküzdünk velük és a csatát már nem fogjátok látni. Ne is próbálkozzatok Liverpool-ba jönni. Meg ne forduljon a fejetekbe.-mondta Chrys komoly arckifejezéssel
-Értettem. Nem fogok szólni sem Harrynek sem a fiúknak, de ha kihúzzák belőlem, hogy hova mentél akkor is mást fogok mondani.-mondtam biztatóan majd megöleltem.
-Gyertek kaja van!-kiabálta Craig
-Gyere menjünk és élvezzük ki ezt az estét.-mondtam majd felhúztam a földről és elmentünk enni. Jókat nevettünk a tűz körül. Szinte már egy családnak éreztem magamat. Amint végeztünk Chrys félre hívott mert beszélni szeretett volna velem.
-Figyelj Eleanor vidd el ezt Harrynek és mond meg neki, hogy jól vagyok és, hogy ne is próbáljon utánam jönni.-mondta Chrys majd odaadta a karkötőjét
-Megértettem és átadom az üzenetedet.-mondtam majd a karkötőt becsúsztattam a zsebembe majd visszamentünk és régi történeteket kezdett el Craig mesélni. Nagyon jól éreztük magunkat kár, hogy mindjárt vége lesz. Chrysék elmennek mi pedig itt maradunk és elfeledkezünk mindenről. Remélem nem így fog alakulni majd.

Köszönöm a rendszeres olvasóknak, hogy figyelik a blogomat és szeretném megköszönni azt, hogy ilyen sokan olvassátok. :) Emily S.

-