9.fejezet

9.Fejezet

A telefonom csörgésére ébredtem fel. Kómásan felemeltem a telefont és lenyomtam a gombot.

-Szia Chrys. Hogy vagy így az első napon?-kérdezte Eleanor.

-Éppen aludtam.

-Bocsi nem akartalak felébreszteni.-mondta bűnbánóan

-Semmi baj amúgy is fel kellett volna kelnem. Egyébként "otthon" mi újság van?-kérdeztem

-Harry dúl-fúj. Nem érti miért mentél el és hogy minek. És képzeld Louis ahogy felkelt úgy köszöntött, hogy "Szia szerelmem".Ez jelent valamit?-kérdezte 

-Igen ez azt jelenti, hogy szeret téged. Legyetek boldogok és gratulálok nektek előre is. Legyetek együtt amíg tudtok.-mondtam

-Kivel beszélsz Eleanor?-kérdezte valaki a vonal túlsó végéről

-Senkivel.-válaszolt Eleanor.

-Dehogy nem. Add ide a telefont.-követelőzött

-Nem Harry. Nem adom oda.-mondta és erre a névre beleborzongtam

-Halló.-szólt bele Harry de én letettem.

Istenem miért kell ennek megtörténnie?? Miért pont én? Mindegy is nem törődöm ezzel a kérdéssel hisz úgy is egy dolog volna a válasz. "Falkavezér". El kell fogadnom s sorsomat és azt, hogy nem láthatom többet Harryt, Eleanort Louist és a többieket. Meg akarom kímélni őket a háborútól. Ajtónyitódásra lettem figyelmes. Belépett rajta egy 30-as éveiben járó férfi.

-Maga meg kicsoda?-kérdezte a férfi

-Bocsánat. Már megyek is.-mondtam majd kimentem volna ha nem fogja meg a csuklóm.

-Semmi baj de kérlek maradj. Látom, hogy elszökött vagy eljött valahonnan. Gondolom úgy falkát keresel.-mondta én pedig elsápadtam

-Maga honnan tud erről?-kérdeztem ijedten

-Onnan, hogy én is farkas vagyok. Mint te.-mondta majd kifújtam a levegőt.

-Értem. Igaza van tényleg kéne egy új falka.-mondtam helyeslően

-Tudta, hogy több farkas képes regenerálódni?-kérdezte a pasas

-Ez pontosan mit jelent.?-kérdeztem mint egy analfabéta

-Felébredni vagy ha jobban tetszik újjászületni.-mondta én pedig teljesen ledöbbentem amit mondott.

-És ezt miért mondja el nekem?-kérdeztem

-Mert maradt jó pár farkas aki regenerálódott és itt vannak csak elmentek vadászni. Egy bizonyos Kenedy is velük van.-mondta és annyira megörültem, hogy sírva fakadtam.-Minden rendben?-kérdezte

-Igen csak ahogy meghallottam Kenedy nevét nagy kő esett le a szívemről. Mint ha csak az apám lenne de sajnos az igazi apám már régen meghalt.-mondtam szomorúan

-Hogy mi ez hülyeség. Az az ember nem az igazi apád volt aki a kezed közt halt meg. Ő csak a mostohaapád volt.-mondta és pedig teljesen összezavarodtam

-Hogy mi én ezt most nem értem. Ezek szerint hazudtak nekem?-kérdeztem és a dühtől elfeketedett a szemem

-Igen Kenedy nem mondta még neked?-kérdezte én pedig csak a fejemet lóbáltam jobbra-balra.

-Akkor majd én elmondom. Az igazi apád...........és vártam, hogy elmondja azt amit tudni akartam.

Eleanor Szemszöge

Éppen a konyhapultnál eszek egy szendvicset olyat amilyet Chrys-nek is készítettem. Nagyon szomorú voltam amiért elment. De ha így érezte jónak akkor ez ellen nem lehetett semmit se tenni. Nagyon hiányzik de nem csak nekem. Még a fiúknak is de főleg Harrynek. Azóta ki sem jött a szobából amióta beszéltem Chrysszel de ő ezt nem tudta meg, szerencsére. Louis belépett a konyhába egy csíkos pólót viselt és egy piros csőgatyát. Nagyon megtetszett Louis az elmúlt napokban.

-Szia Louis.-köszöntem oda neki

-Szia Eleanor. Mizujs?-kérdezte kisfiúsan majd leült mellém és bámult rám. Éreztem, hogy egyre jobban pirosodik az arcom Louis miatt. Mosolyra húzódott a szája.

-Semmi. Éppen eszek. Kérsz egy harapást?-kérdeztem majd odanyújtottam neki és egy nagyot beleharapott és elkezdett rágni.

-Ez nagyon finom.-mondta Louis

-Köszi, ezt csináltam Chrysnek amikor.......-sírtam el magam

-Állj azt akarod mondani, hogy te itt voltál akkor amikor Chrys elment?-kérdezte Louis és nem lett dühös.

-Hát tulajdonképpen igen. Kérlek ne árulj el Harrynek. Félek, hogy letépné a fejem ha rájönne.-mondtam és Louis csak mosolyogva bólintott.

-Figyelj olyan finom volt ez a szendvics, hogy,..........csinálok neked-mondtam

-Köszönöm.-mondta majd adott a számra egy puszit. Egy kicsit lefagytam erre a mozdulatára.-Ja és mielőtt elkezdenéd szeretnék neked elmondani egy fontos dolgot.-mondta Louis komoly arckifejezéssel.

-Hallgatlak Louis.-mondtam majd leültem és utána megfogta a kezem.

-Nem tudom, hogy hogyan kezdjem de amikor megláttalak először azt éreztem amit még soha. Ezernyi pillangó kezdett el röpködni a gyomromban. Szóval csak azt szerettem volna mondani, hogy vagyis kérdezni, hogy ha esetleg.......Most azt akarod megkérdezni, hogy leszek-e a barátnőd?-kérdeztem

-Igen. Igen?-kérdezte Louis és a válaszomat vártam és odahajoltam hozzá és megcsókoltam.

-Igen Louis.-mondtam majd megint megcsókoltam és a karjaiba vont engem.

-Szeretlek Eleanor.-mondta Louis

-Én is szeretlek.-mondtam majd szorosan átöleltem. Egy nagy pukkanásra lettünk figyelmesek.

-Sok boldogat nektek skacok.-mondta Niall ahogy beléptek az ajtón egy üveg pezsgővel.

-Köszönjük de hogyan?-kérdeztem 

-Louis mondta, hogy el fogja neked mondani, hogy szeret téged és gondoltuk megünnepelhetnénk egy pohár pezsgővel.-mondta Zayn

-Elő azokkal a pezsgős poharakkal.-mondta Liam és elővette a szekrényből 5 poharat és mindet teletöltötte.

-Koccintsunk Louisra és Eleanorra.-mondta Liam és összekoccintottuk a poharakat. Boldog voltam ebben a pillanatban de még mindig Chrys-en járt az eszem. Remélem nem esett semmi baja és jól van. A gondolatmenetemet Louis szakította félbe egy csókkal. Finoman kebeleztem be ajkait. Annyira álom szerű volt ez az egész. Mint ha csak attól félnék hogy felébredek de nem így van. Őszintén szólva örültem neki, hogy így alakult Louissal.